BALOGH LÁSZLÓ: DIÁKJAIMHOZ

Halljátok, amit nektek mondok:
dobjatok félre minden rongyot,
félre szennyet, s ami szenyt takar,
de legyetek ember és magyar!

Legyen szemetek mindig éles,
lelketek szépre, tettre éhes,
fejetek emelt, nyílt a homlok,
s gerinc legyen a tartóoszlop!

Ne tűrjetek meg láncot, zárat,
szívetek szüljön ifjú vágyat,
s ifjú tűz forralja véretek,
mert így maradhat meg népetek!

Tiszaföldvár, 1956. november 1.

A vers története:

A vers különlegessége, hogy egy tiszaföldvári gimnáziumi tanár írta a forradalom napjaiban, és diákjainak is felolvasta, majd 1956 után verseiért meghurcolták, 3 évre elítélték, állásából elbocsájtották.

A verset Cseh Géza főlevéltáros kutatta és publikálta.

A szkennelt dokumentum a költő eredeti aláírásával, a peranyagból került elő az eredeti dokumentumot a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában őrzik.

A tiszaföldvári események összefoglalója itt olvasható