Neumann János Egyetem

facebook

Welcome

Gyengénlátó Változat

INTERJÚ NYAKAS LILI ZORKA NJE EHÖK ELNÖKKEL A TÁVOKTATÁSRÓL ÉS A MODELLVÁLTÁSRÓL

A koronavírus járvány miatt a Neumann János Egyetemen is intézménylátogatási tilalmat kellett elrendelni a hallgatók számára, és március közepén bevezetésre került a távoktatásos munkarend. Az EHÖK elnökét, Nyakas Lili Zorkát kérdeztük az elmúlt hetek tapasztalatairól és a megváltozott hallgatói életről.

- Kedves Lili! A járványügyi veszélyhelyzet ezt a tavaszi félévet alapvetően átírta. Hogyan élték meg a hallgatók az elmúlt hetek eseményeit?

Ez egy viszonylag összetett dolog a hallgatók között is. Nagyon ambivalens érzéseket kötünk a kialakult helyzethez, hiszen a sok hátrány mellett, tagadhatatlan, hogy a “kényszer pihi” lehetőséget kínál a rég elveszettnek hitt képességeink kivirágoztatására, valami bennünk rejlő új feltárására. Az otthon töltött idő rákényszerít mindenkit, hogy foglalkozzon kicsit magával és közeli szeretteivel ebben az általában rohanó nagyvilágban. Rövidebben, azt érzem a hallgatótársaimon is, amire barátaimmal, és a HÖK tagokkal együtt mi is igyekszünk törekedni: minden nap találjunk valami vidámságot a bezártság közepette. Természetesen mindezt csak a rendszeres délelőtti tanulás és készülés után, mint a „minta diákok”!

- Nagyon együttműködő és segítőkész hozzáállást tapasztalhattunk a "Neumannos" hallgatók részéről az intézkedések végrehajtása, a kollégiumokból történő kiköltözés során. Mindenkinek sikerült hazaköltöznie?

Az együttműködés és a segítőkészség elvárható hozzáállás a hallgatók részéről ebben a szerencsétlen helyzetben. Nem kellett most sem csalódni a Neumannosokban! Engem ugyan nem érintett a kiköltözés, mert kecskeméti „őslakos” vagyok, de sok hallgatótól érdeklődtem, miként alakultak az utolsó itt töltött napjaik, és hogyan zajlott le a hazaköltözés folyamata. A kiköltözés alapvetően rendben volt, de a hallgatótársak többsége sajnos elvesztette a munkáját is, emiatt és ezért van bennük rossz érzés. Mások annak a jól beállt rendszernek az elvesztését sajnálják legjobban, amit a kollégiumokban és a Kecskeméten való életvitel jelentett. Az viszont egyhangú vélemény, hogy a hallgatók az első pillanattól fogva vágynak vissza Kecskemétre, a Kollégiumokba, várják az élet visszatérését a „normális kerékvágásba”.

- Milyennek tapasztalják a hallgatók a távoktatásos képzést? Nehezebb, vagy könnyebb így az ismeretek átadása és elsajátítása? Milyenek az online feladatok? Többet vagy kevesebbet kell tanulni?

A távoktatás egészen megreformálta hirtelenjében a nappali tagozatos hallgatók, diákok tanulmányi ütemét. Kissé megborította ugyan mindenki bioritmusát, de alapvetően megbarátkozva a helyzettel,  „ez van, ezt kell szeretni” alapon – ahogy már fentebb említettem –, „mintadiákokként” igyekszünk kihozni a maximumot az adott lehetőségekből. Új kihívásokat állít elénk, egészen másmilyeneket az eddig megszokottakhoz képest. Úgy érezzük, nem könnyebb így elsajátítani a tananyagot. Önállóan több időt is vesz igénybe egy-egy lecke feldolgozása, érződik a tanári (személyes) segítség hiánya. Mindemellett az is sok esetben nehezíti a távoktatást, hogy ez a helyzet eleinte még a tanárainknak is új volt, az oktatás módszereit, eszközeit is újra kellett gondolni, át kellett alakítani. „Ez az eszköz nem működik megfelelően”, „azon az alkalmazáson nem halljuk egymást”, „ezt nem oda töltjük fel, mert az nem jó mindenkinek”, „azt két héttel ezelőtt kellett volna leadni egy terepgyakorlat alapján, úgyhogy inkább kitalálok valami mást.” Ilyen és ehhez hasonló apróbb nehézségek tarkítják az otthon töltött mindennapjainkat. Ezért aztán az elején mindenki egy kicsit feszült, mindenki ideges, és bizonytalan volt, mert úgy érezte, hogy a problémáival jobban magára van utalva. Ezért türelemmel kellett fordulnunk egymáshoz és Tanárainkhoz is. Szerencsére ma már sok pozitív élményünk van.

- Szoktak-e egymásnak segíteni a tanulás, a beadandók során? Közelebb hozta-e a hallgatókat egymáshoz a virtuális oktatás?

Máshogy nem is lehetne. Természetesen segítünk egymásnak. Mindenki ott, ahol tud. Jegyzeteket, irodalmat, forrásokat osztunk meg egymással, és persze tartjuk a lelket Egymásban. A Neumannosok a távoktatásban is az „együtt könnyebb” mottót vallják.

 - Mit csinálnak a hirtelen megnőtt szabadidőben a hallgatók? Az olvasás, a zenehallgatás, a filmnézés népszerű-e köreikben?

Hallgatótársaim igyekeznek kihasználni minden pillanatot a hirtelen ránk szakadt “szabadidőből”. Van, aki kitűnő természetfotósi tehetségét fényezgeti, természetesen otthonról. Sokan elkezdtek sportolni, tornázni, edzegetni, vagy éppenséggel még keményebben űzik az általuk választott sportágat. Természetesen a zenehallgatásra, film- és sorozatnézésre is több időnk jut. Szerintem nincs olyan hallgató az egyetemen, aki ne nézte volna még végig az hbo go-t, netflixet, youtube-ot stb. És vannak, akik most új, otthon végezhető dolgokat próbálnak ki a régi hobbik mellett… Nekem például most rengeteg időm jut sütni, főzni, de újonnan elkezdtem paradicsomot ültetni és mandarin palántát nevelgetni. Nem utolsó sorban végre neki eshettem régóta növekvő „Mindenképp elolvasom ezt, majd, ha lesz időm…” olvasmány-listámnak.

- Szoktak-e segíteni szülőknek, nagyszülőknek? Van-e olyan hallgatónk, aki jótékonysági programokban vesz részt?

Igen, de csak tartva a legalább másfél-két méter távolságot. Nem a legjobb érzés ugyan, hogy amikor átmegyünk a nagyszülőkhöz, most nem ölelgethetjük meg őket. Viszont a biztonságuk a legfontosabb. Ha végre túl leszünk ezen, mindenki, aki teheti, ölelgesse meg a nagymamáját, papáját! Addig is járunk nekik bevásárolni, füvet nyírni stb. De a puszikat csak szigorúan messziről dobáljuk. És vannak köztünk jó páran, akik önkénteskedést is vállalnak. Többen az önkormányzatnál igyekeznek hasznossá tenni magukat, mások pedig például a Vöröskeresztnél tevékenykednek.

- Tartják-e egymással a kapcsolatot az évfolyamtársak, a barátok?

Muszáj, hiszen a barátok és évfolyamtársak érzik át igazán a jelen körülmények összes velejáróját. Rengeteg barátomnak kellett itt hagynia Kecskemétet a kollégiumokból való kiköltözések miatt. Hiányoznak, és habár túl sok minden nem történik napközben, mi azért mindennap beszélünk!

- Sajnos a veszélyhelyzet miatt elmaradtak az egyetemi rendezvények is. Ugye azt tervezik, hogy ezeket bepótolják a veszély elmúltát követően?

Természetesen! Gőzerővel folynak a szervezések, tervezések. Ebből a nehéz helyzetből a maximumot igyekszünk kihozni. Megpróbálunk úgy hozzáállni a rendezvényeinkhez, hogy a halasztással csak időt kaptunk még ahhoz, hogy a már meglévő alapokhoz hozzá tehessünk valami pluszt, valami újat, és valami igazán jó születhessen végül. És persze, amint kapunk rá engedélyt, mint a startpisztolyból a golyó, úgy fogunk kilőni, és újult erővel neki látni, hogy a rendezvények szempontjából az elmaradásunkat mihamarabb pótolhassuk.

- Megjelentek a tájékoztatások és a hírek az egyetem átalakulásáról, amelyben igyekszünk mindenkit meggyőzni arról, hogy a hallgatók számára ez nem jelent alapvető változást. Továbbra is lesznek államilag finanszírozott képzések és ösztöndíjak, és az itt szerzett diplomát a fejlesztések révén szeretnénk még értékesebbé tenni. Mit várnak a hallgatók az átalakulástól? 

Sokan, amikor először hallottak a modellváltásról, nemes egyszerűséggel kétségbeestek, hogy már megint egy újabb átalakulás. Mindenki a Corvinus Egyetemre asszociált. Viszont amikor tájékozódtunk az ügyben és közelebbről megvizsgáltuk a témát, rá kellett jönnünk, hogy nem annyira ördögtől való ez az átalakulás, mint hittük. Viszont sajnos vagy nem sajnos, a hallgatók egyelőre nem tudják, hogy mivel jár egy ilyen átalakulás, így inkább csak bizakodva várják a fejleményeket, és hogy a modellváltás a jövőben milyen kapukat fog nekünk megnyitni! Fontos azt jelenlegi és jövőbeli hallgatóként is tudni, hogy az állami finanszírozású képzések és az ösztöndíjak a Neumannon a továbbiakban is megmaradnak, vagyis nem lesz automatikusan fizetős a képzés, ráadásul az itt megszerzett diplománk értéke reményeink szerint is tovább nő. Ha az egyetem vezetése megszólít bennünket is az ügyben, örömmel veszünk részt a közös jövő kialakításában és a hallgatói utánpótlás toborzásában.

Galéria