Neumann János Egyetem

facebook

Welcome

Gyengénlátó Változat

„University Ranking Workshop”-on jártak a Egyetemünk Gazdaságtudományi Karának munkatársai

Egyetemi rangsorolási módszerek globálisan és a régióban – a PADE és az MNB Oktatási Klub közös szervezésében megrendezésre kerülő „University Ranking Workshop”-on jártunk.

Az egyetemek nemzetközi megítélése szempontjából az elmúlt 15 évben egyre több figyelmet kaptak a különböző globális rangsorolási módszerek, amelyek igyekeznek mennyiségi mérőszámokkal kifejezni az egyetemek kvalitatív tulajdonságait. Az elsősorban az előállított tudományos javakat mennyiségileg kezelő indikátor-rendszerek nyilvánvaló hátránya ugyanakkor, hogy a nemzetközi összevetés már pusztán az intézmények rendkívül nagy költségvetési különbségei szempontjából sem ad feltétlenül reális képet.

Dubéczi Zoltán, a PADE Kuratóriumának elnöke Budapesten, a Bölcs Várban március 28-án tartott program megnyitójában hangsúlyozta, hogy Magyarország versenyképességének javítása érdekében az MNB nemrég publikálta versenyképességi programját 330 pontban. Ebben a magyar felsőoktatási rendszer fejlesztése érdekében is tett javaslatokat a Magyar Nemzeti Bank. A hazai felsőoktatás nemzetközi versenyképességének javítása is kiemelt szerepet kapott a programban, melynek elérése érdekében javasolja az MNB – többek között - a felsőoktatási rangsorok szempontjainak érvényesítését a finanszírozásban.

Nicolas Cletz, a nemzetközi egyetemi ranking rendszerek között mérvadó Times Higher Education (THE) regionális igazgatója előadásában bemutatta empirikus adatokra építkező rangsoraik rendszerét. A legismertebb és legnagyobb, 1200 egyetemet sorba állító  „World University Rankings” olyan komplex indikátor-rendszer, amelynek mutatói között jelentős súllyal szerepelnek a kutatási és idézettségi eredmények. Európában 2018-ra készült el először az új, „European Teaching Ranking” rangsoruk, amelynek sajátossága, hogy az egyetemek hallgatóinak véleménykutatásából gyűjt adatokat, így az egyetemek hallgatói elégedettségre alapozott rangsorát eredményezi, jelenleg 400 intézményről. Teljesen újszerű és idén áprilisban először megjelenő rangsoruk, az „Innovation and Impact Ranking”, amely az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai tükrében vizsgálja az egyetemek hozzájárulását az SDG-k megvalósulásához.

Előadásában kiemelte, hogy országos összehasonlításban a világ élvonalába a kontinentális Európában Hollandia, Svájc, Svédország és Németország egyetemei tartoznak, míg Magyarország a kontinens középmezőnyében foglal helyet, régiónkon belül egyébként Csehország és Lengyelország előtt.

Fábri György, az ELTE PPK docense beszámolt két évtizedes kutatómunkájukról, amellyel a magyar egyetemek elhelyezkedését a nemzetközi rangsortérben a globális indikátorrendszereken túl is vizsgálják. Hangsúlyozta, hogy szükséges a globális megközelítés helyett kisebb térségeket is összevetni egymással, mivel egyrészt relatíve szűk a nemzetközi hallgatói fluktuáció (az összes egyetemi hallgató 4-5%-a tanul külföldön), ami a globális rangsorolás egyik értelme lenne, másrészt a ranking rendszerek sajátosságai miatt a világ élvonalába tartozó egyetemek szűk körébe lényegében lehetetlen bekerülni, azok mérete, eddig elért tudományos eredményei és hatalmas anyagi forrásaik miatt. Sokkal célszerűbb ezért talán egyfajta „reális versenyteret” vizsgálni földrajzilag, ahol az egyetemek valóban egymással versenyeznek. Kutatásukban ezért jelenleg 140, a közép-európai térségbe tartozó intézményt vizsgálnak. Az adataik értelmezése kapcsán felhívta a figyelmet arra a módszertani sajátosságra, hogy a körbe bevont egyetemek száma minden rendszerben évről évre nő, ami azt okozza, hogy hasonló teljesítmény esetén is – az újonnan a körbe belépők miatt – módosulhatnak a ranghelyek. Így az időbeli összevetésnél óvatosságra intett. Kiemelte, hogy a szakmai publikációs dinamika az utóbbi években elismerésre méltóan nőtt Magyarországon, ám eközben a többi országban is hasonló változás figyelhető meg, így például ezen a rendkívül fontos rangsorolási területen nemzetközi összevetésben nem észlelhető eléggé az egyébként markáns hazai fejlődés.

Utalt arra is, hogy általános jelenség, hogy a kelet-európai egyetemek reputációs indexei romlottak az utóbbi években, ezért tanácsos lenne a magyar egyetemek nemzetközi láthatóságán jelentősen javítani. Arra bíztatott ugyanakkor, hogy nem feltétlenül kell minden egyetemnek a globálisan legelismertebb kutató intézményekhez mérnie magát, hiszen adott esetben egy felzárkózó oktató egyetem a saját stratégiájának megfelelően rendkívüli sikereket, eredményeket érhet el lokálisan- regionálisan a tudományos életben, ha nem a Harvard extrémnek tűnő outputjaihoz hasonlítjuk.

Kováts Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának vezetője előadásában elsősorban az egyetemek közötti hazai reputációs verseny jelentőségét hangsúlyozta. Ezért az intézményi marketing, a márkaépítés és a láthatóság növelése lehetne a fő stratégiai cél. A nemzetközi rangsorok a nemzetközi hallgatók elérésében sokat segítenek, azonban a hazai információs térben – kutatásaikkal igazoltan – még mindig alacsony a társadalom tájékozottsága az egyetemek kínálta lehetőségekről és minőségről. Álláspontja szerint Magyarországon még nem kritikus a „rangsor-függőség”, mert a továbbtanulási döntéseket a középiskolások és szüleik nem pusztán ilyen rangsorokra, hanem sokkal szélesebb információs bázisra építik. Ha tehát egy egyetem megfelelő reputációt és ismertséget épít fel a piacon, azzal kézzel foghatóan meg tudja előzni versenytársait.  Ez azért fontos téma, mert a hazai köztudatba lassan mennek át a felsőoktatás fejlődéséről, változásáról szóló információk.

Aláhúzta, hogy a jelenleg létező globális rangsorokban komoly előrelépést kizárólag a kutatási teljesítmény jelentős növelésével tud egy egyetem elérni, amelynek azonban komoly nehézségei vannak a nemzetközi tudományos életben.

Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésben felmerült további témaként az is, hogy a jelenlegi rangsorok – megfelelő adatforrások hiányában – nem tudják kezelni a megszerzett diplomák munkaerőpiaci értékét, azaz nem mérik, hogy anyagilag hogyan érvényesül egy adott egyetemen végző hallgató az életben. Erre itthon is és külföldön is csak elszigetelt alumni-kutatások vállalkoznak.

A program konklúziójaként elhangzott, hogy a globális rangsorokban elfoglalt magyar egyetemi pozíciók javítása azon az általános célon keresztül képzelhető el, hogy egy minden igényt és kategóriát lefedő, jól működő felsőoktatási rendszerre van szükség, amely képes kitermelni a különböző kategóriák saját csúcsintézményeit. Így egy-egy ranking rendszerben elfoglalt hely nem puszta cél, hanem szerves fejlődéssel járó következmény.

 

Dr. Kárpáti József beszámolója (NJE GTK dékáni kabinet)

Galéria

Pályázatok

EFOP-3.6.1-16-2016-00014

EFOP-3.6.1-16-2016-00014

EFOP-3.6.1-16-2016-00006

EFOP-3.6.1-16-2016-00006

Campus Mundi

 

Campus Mundi

GINOP-2.3.3-15-2016-00041

 

GINOP-2.3.3-15-2016-00041

EFOP-3.4.4.-16-2017-00018

 

EFOP-3.4.4.-16-2017-00018

EFOP-3.4.3-16-2016-00002

 EFOP-3.4.3-16-2016-00002

GINOP-2.2.1-15-2016-00024

EFOP-3.2.5-17-2017-00045

EFOP-3.6.2-16-2017-00012

EFOP-3.4.6.-VEKOP-17-2017-00002

EDU-LAB-DTP1-1-115-4.1

EFOP-3.6.2-16-2017-00016