Neumann János Egyetem

facebook

Welcome

Gyengénlátó Változat

„EGY KÖZGAZDÁSZ ÉS EGY MÉRNÖKI DIPLOMÁVAL A JÖVŐBEN VERHETETLEN LESZEK”

Nyakas Lili Zorka, a GTK végzős hallgatója nem csak a kari Hallgatói Képviselet munkájában vállal jelentős szerepet, de ő tölti be az EHÖK elnöki tisztét is. A közösségért végzett munka számára ugyanolyan fontos, mint a tanulás. Aminek egyébként folytatását is tervezi: már az újabb, mérnöki diploma megszerzésére készül…

Harmadéves gazdálkodás és menedzsment szakos hallgató vagy, aki még a „régi rendszerben”, azaz önálló karrá alakulásunk előtt kezdte meg a tanulmányait. Honnan érkeztél a Neumann János Egyetemre?

Törzsgyökeres kecskeméti vagyok. Ez az egész úgy indult, hogy sokáig nem tudtam, mit is szeretnék tanulni. Inkább humán beállítottságú voltam és az utolsó pillanatban hallottam arról, hogy itt Kecskeméten, helyben, van gazdasági szak és ahhoz kapcsolódó duális képzés. Úgy gondoltam, a gyakornoki programmal és az onnan kapott fizetésemmel már „saját lábamra tudok állni”, meg tudom teremteni az önálló életvitelem feltételeit. És csakugyan így is történt.


Az elmúlt két és fél évben mennyire változott meg a véleményed a gazdaságról, a világról, és arról, hogy mit is szeretnél az egyetem elvégzése után csinálni?

Amikor otthon a szüleim, nagyszüleim arról kérdeztek, mit tanulok az Egyetemen, úgy meséltem róla, hogy ez egy „Jolly Joker”-szak, ahonnan gyakorlatilag bármerre el lehet indulni. Engem leginkább a HR része fogott meg a tanulmányaimnak. Olyan típus vagyok, aki inkább emberekkel szeret foglalkozni, mintsem irodában ülni és számokat bűvölgetni. Anyukám nemrég végzett a Corvinuson egy HR-specifikus szakot, és ahogy mesélt róla, egyre jobban megtetszett ez a világ. Az, hogy a tanultak alapján a cégénél egy olyan rendszert tudott kialakítani, ami által az emberek nyitottabbak lettek, sokkal motiváltabbak, önkifejezőbbek. El tudják mondani, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy hatékonyabban lássák el a feladataikat. Nagyon tetszik ez az út és én is ezt szeretném majd csinálni.


Jelenleg duális hallgatóként milyen területen dolgozol, és ez hogyan hat vissza az egyetemi tanulmányaidra?

Sajnos a duális cégemmel nem volt szerencsém. Úgy éreztem, hogy nem foglalnak le kellőképpen, és nem adtak hasznos feladatokat. Ezért kerestem inkább egy olyan munkát, ami mellett úgy éreztem, hogy tudok tanulni és fejlődni is, a pénz pedig annyi volt, mint a duális képzéssel kerestem volna. Első körben egy kocsmába mentem el pultozni, ami nagyon messze áll az én területemtől, viszont annyi és olyan kapcsolati rendszerre tettem szert, hogy bármilyen problémám van, ma is tudok merre és kihez fordulni. A pultozást tavaly év végén abbahagytam, mert sajnos az éjszakai élet már a tanulmányaim rovására kezdett menni. Bár nekem a duális képzés nem jött be, de csoporttársaimtól sok jót hallottam róla: az én rossz tapasztalatomtól függetlenül is ajánlom mindenkinek, mert sokat változott azóta a rendszer.


Ezt a beszélgetést tőled a Hallgatói Önkormányzatban betöltött feladataid miatt is kértük. Ebben is az motivált, hogy szeretsz emberekkel foglalkozni?

Ahogy idekerültem az egyetemre, azonnal HÖK-ös lettem – bár az az igazság, hogy akkor ezt én még nem nagyon akartam. Egy szaktársam motivált abban, hogy belevágjak - és nem bántam meg. Egy olyan közösségbe kerültem, amely mára a második családommá lett. Nem mellesleg olyan maradandó dolgok megalkotásának részese lehettem, amire még sok év múlva is büszkén emlékezhetek vissza: ezt mi kezdtük el, mi csináltuk, ez a mi munkánk gyümölcse. Sok diáktársamnak segítettem az elmúlt években a problémáik megoldásában és ez nagyon jó érzéssel tölt el.


A Kari Hallgatói Önkormányzati feladataid mellett te vagy az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke is. Mesélnél erről is egy kicsit?

Amikor én az egyetemre kerültem egy éles váltás következett be. Az akkori EHÖK tagjai „kiöregedtek”, elhagyták az egyetemet és egy kis mag maradt csak a régi közösségből. Magánemberként mi nagyon jóban lettünk, a HÖK-től függetlenül is. Ők jelentették azt a kemény magot, akik ismerték már a rendszert, az ő segítségükkel ismertem meg én is jobban a HK feladatait, működését, azt, hogy hogyan kell kitölteni és jól leadni egy kérvényt, kihez kell vele menni, mikor vannak a határidők stb. Rengeteget dolgoztam és segítettem a hallgatótársaimnak. Nagy öröm számomra, hogy engem tartottak a legmegfelelőbbnek az elnöki pozícióra.

Mik a terveid, ha befejezted az egyetemet?

Szeretnék elvégezni még egy szakot - a GAMF logisztikai mérnöki szakját, ami nagyon vonz. Úgy gondolom, hogy egy közgazdász és egy mérnöki diplomával a jövőben verhetetlen leszek. Most ez a belátható időn belüli terv.


Hogyan "élik meg" a hallgatók a jelenlegi távoktatási helyzetet és a tavaszi félév változásait?

Azt hiszem a magam és hallgatótársaim nevében is beszélhetek, ha azt mondom, hogy eléggé ambivalens érzelmek kötnek minket a jelenlegi kialakult helyzethez és a távoktatás témájához. Alapvetően felborította mindenkinek az eddigi megszokott rendszerét, de sokaknak haza kellett költözniük a kollégiumi kiköltöztetések miatt. És ha már csak a személyes kapcsolatokra is gondolván látszik, hogy milyen rossz is bizonyos szempontokból ez a helyzet. Sokan barátaiktól, párjuktól szakadtak el. Többen elveszítették munkájukat, ezáltal akár kecskeméti albérletüket is. Másfelől viszont így több időnk jut a családra. Kis testvérekre, szülőkre, otthoni kis kedvencekre… Több idő jut hobbikra, az otthoni teendőkre (segíteni a ház körül, bevásárolni nagyszülőknek stb.) és azokra, amikre a mindennapi rohanásra nem volt idejük a hallgatóknak. Pl.: végignézni régen bakancslistás sorozatokat vagy végigolvasni az ehhez hasonló bakancslistás könyveket.

 

Mennyire értékelik kedvezően a távolléti oktatásra való áttérésünket?

Mindenkinek nagyon új még a helyzet. A hallgatóknak és a tanárainknak egyaránt. Bele kell rázódni, mindenkinek ki kell alakítani egy saját rendszert otthon és azt hiszem, nem árulok el túl meglepő dolgot azzal, ha azt mondom, hogy otthon sokkal nehezebb rávennie magát a hallgatónak a tanulásra, mint mondjuk egy kollégiumban. Másrészről, habár tanáraink igyekeznek segíteni nekünk, önállóan feldolgozni az anyagot mégis csak nehezebb. Érzékeljük, hogy hiányzik a tanári személyes segítség, amit oktatóink az óráikon tudtak nekünk átadni. Mindemellett őszintén szólva be kell valljam, akadtak komoly nehézségeim a technikával is, de azt hiszem ezzel nem voltam egyedül. Összességében azt mondhatnám, hogy vannak nehézségek és várjuk, hogy mikor térhet minden vissza a régi medrébe, de igyekszünk kihozni a maximumot az adott helyzetből is.