Neumann János Egyetem

facebook

Welcome

Gyengénlátó Változat

Kimagasló eredmények a XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián (1.)

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

A „Báránytánc” vitte a pálmát – egyetemünk hallgatója, Szeidl Veronika „Báránytánc” című pályamunkája I. helyezést ért el a XXXIII. OTDK Tanulás- és Tanításmódszertani- Tudástechnológiai Szekciójában a „Multikulturális nevelés” tagozaton.

Szubjektív élménybeszámolóra kértük a PAE Pedagógusképző Kar hallgatóját a győri OTDK konferenciáról és a versenyről.

„Én egy sváb lány vagyok. Azt hiszem, ez az első és legfontosabb dolog, amit magamról mondhatok. Beleszülettem ebbe a kultúrába, mert otthon, Ceglédbercelen gyerekkoromban a dédmama és a nagymama svábul beszéltek egymással, körülvett a sváb kultúra, aminek én is részese voltam és vagyok. Gyerekkoromban énekeltem, táncoltam, jelenleg klarinéton játszom a helyi fúvószenekarban. Iskolás koromban is tovább kísért a német nyelv, első osztályos korom óta tanulok németül, a tanító szakon is természetesen német a műveltségterületem. Ezért elmondható, hogy elsősorban a származásom és a hagyományok tisztelete, szeretete befolyásolta a témaválasztásomat.

Nyolc év banki elemző munka után kerültem a főiskolára, amit elsősorban unokatestvéremnek köszönhetek, aki Kecskeméten végzett óvodapedagógusként. Az ő élményei, elbeszélései alapján gondoltam azt, hogy nekem itt a helyem.

Amikor a dolgozathoz választottam témát, tudtam, hogy néprajzi témával szeretnék foglalkozni. Dolgozatom címe: „Báránytánc – Egy ceglédberceli német népszokás feldolgozása a helyi óvodában”. Célom volt a viszontagságos időket megélt helyi német nemzetiség történetéről szóló visszaemlékezések összegyűjtése, az ennek ellenére megmaradt hagyományok közül kiemelten a báránytánc bemutatása, és a hagyomány átadása a gyerekeknek, a báránytáncra épített óvodai témahét keretében.

A helyi TDK-ra konzulensem, Dr. Rigó Róbert nevezte be a dolgozatomat, ahol II. helyezést értem el. A zsűri érdemesnek vélte, hogy induljak az OTDK-n is, ezért beneveztünk, továbbküldtük a dolgozatot az országos versenyre. Az OTDK-t két évente rendezik meg, az idei a XXXIII. alkalom volt e rangos versenyek történetében.

A XXXIII. OTDK-n 16 tudományterületi szekcióba lehetett nevezni. A Tanulás- és Tanításmódszertani Tudástechnológiai Szekció, amiben én is indultam, 2017. március 23-25. között, Győrben zajlott. Az OTDK ünnepélyes megnyitója 2017. március 23-án volt Győrben, a rendezvényt a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán szervezték. Első nap a versenyzők megismerkedhettek a tagozati üléstermekkel, illetve a megnyitó előtt több győri nevezetesség meglátogatására is volt lehetőség.

Pénteken reggel nyolc órakor kezdődött a regisztráció a SZIE Apáczai Csere János Karán. A huszonöt tagozat ülései délelőtt és délután is zajlottak. Én végül a „Multikulturális nevelés” tagozatban indultam. Negyedóra állt rendelkezésünkre, hogy összefoglaljuk dolgozatunk főbb mondanivalóját, eredményeit, majd válaszolnunk kellett nemcsak a zsűri, hanem a közönség kérdéseire is. Sajnos én csak ezen az egy napon tudtam részt venni, mert nem tudtam gyermekeimet elhelyezni. A tanulmányok és a TDK munka mellett ugyanis édesanyai is vagyok, lányom, Blanka két és fél éves, fiam, Bálint pedig nyolc hónapos, akik mindketten elkísértek a versenyre. Eljött velem édesanyám is, mert segített felöltözni, ugyanis népviseletben adtam elő a pályamunkámat, így ő volt az ügyeletes dajka. Az előadásomon ők nem voltak bennt. Nagy örömömre szolgált, hogy az Egyetemről kísérőtanárként eljött Dr. Sági Norberta tanárnő és megtisztelt azzal, hogy bejött meghallgatni az én előadásomat is. Nagyon jól esett, hogy bátorított, biztatott az utolsó percekben. Utolsóként adtam elő a dolgozatomat, de a gyerekek és az öltözködés miatt csak a szünetben tudtam a szekcióba bemenni, így csak két előadást hallhattam. Ez egyrészt sajnálatos, mert nagyon érdekes témák voltak még a tagozaton, másrészt nagyon jó volt, mert amúgy nagyon „izgulós” vagyok ,és nekem csak jót tett, hogy keveset kellett várnom. Az előadás közben viszont már nagyon jól éreztem magam. Úgy gondolom, magabiztos voltam, mert sokszor, sok embernek mondtam már el a diasort, mindig változtatva rajta egy kicsit. Nagyon kedves, mosolygós volt a zsűri, és nagyon tetszett nekik a népviselet. Az előadás végén sokat kérdeztek és még a kötényemet is szemügyre vették, kérdezgettek róla.

Másnap sajnos nem tudtam már ott lenni az ünnepélyes díjátadón, amit délelőtt tartottak meg. Nagyon vártam az eredményeket, délben már percenként néztem a telefont, és vártam a híreket. Szerencsére volt értelme olyan izgatottan várni: pályamunkám, a „Báránytánc” I. helyezést ért el a XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Tanulás- és Tanításmódszertani- Tudástechnológiai Szekciójában a „Multikulturális nevelés” tagozaton. Emellett kaptam egy különdíjat, a Miskolci Egyetem Esélyegyenlőségi Bizottságának Publikációs díját, ami egy publikációs lehetőség az „Egyenlő esélyek, egyenlő bánásmód” című kötetben, illetve kaptam még egy könyvjutalmat is, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának Mester és tanítvány II. című könyvét.

Óriási megtiszteltetés számomra és nagyon örülök a díjaknak, de annak még jobban, hogy szűkebb hazám hagyományait ilyen messzire el tudtam vinni, ilyen sok embernek meg tudtam mutatni.

Köszönöm a segítséget, biztatást, támogatást elsősorban a családomnak, és örülök, hogy elviseltek a felkészülés nehéz napjaiban, konzulensemnek és témavezetőmnek Dr. Rigó Róbertnek, opponenseimnek Dr. Sági Norbertának és Dr. Kriskó Jánosnak, és természetesen mindenkinek, aki csak egy kicsit is hozzátett a sikeremhez.

Biztatok mindenkit, ha a szívéhez közel áll egy téma, kezdjen el vele foglalkozni, írjon belőle TDK dolgozatot, mert óriási élmény, tapasztalatszerzési lehetőség, és mindenki csak nyerhet vele!”

Szeidl Veronika